Évszázadok óta kutatja az ember az örök fiatalság titkát. Komoly tudósok, orvosok szentelték egész életüket arra, hogy megfejtsék az öregedést okozó géneket. Mára pedig egész iparág épült arra, hogy mindenféle csodaszert kínáljanak a test és az arc fiatalságának megőrzéséhez.

Egy 2011-ben publikált a felmérés szerint egy átlagos ember egy óránál is többet tölt naponta a szépségápolással. (Megmosolyogtató a statisztika azon állítása, hogy a férfiak többet töltenek a tükör előtt, mint a nők.) Az utóbbi években pedig egyre elterjedtebbek a különböző edzőtermek, edzésprogramok, fitness stúdiók, és akkor még nem beszéltünk a különféle diétákról, amikor a fogyni vágyók hol káposztalevessel, hol léböjttel, hol meg kalóriaszámolgatással próbálnak segíteni egy-két, vagy akár 10-20 kiló leadásában.

Nem tagadjuk a módszerek egy részének szükségességét. Hisszük, hogy a test a lélek temploma, vagyis felelősen, épségét és fittségét megőrizve kell gondot viselnünk arra a külsőre, amelyet ajándékba kaptunk.

De ideje feltennünk a kérdést: nem kellene legalább ennyit fordítanunk a lélek ápolására? Nem leszünk-e torzszülöttek, ha testünk szép is lesz, de a lelkünket nem gondozzuk? Napi 75 perc szépségápolás mellett miért mondjunk nemet arra a 60 percre, amelyet például egy vasárnapi istentisztelet kínálna számunka? 

Hisszük, hogy a test ápolása fontos, de még fontosabb a lélek egyensúlya. Ezt az egyensúlyt kínálja a templom. Például augusztus 3-án is.

Már csak 27 nap, és indulhat az edzés! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.